A fűnyírók története röviden
Ma már több száz sőt több ezer változatát ismerjük a fűnyíróknak. Ahhoz azonban, hogy kialakuljon mai formájuk, hosszú út vezetett: a fűnyírók története egészen a 18. századig nyúlik vissza. Ha kíváncsi vagy rá, milyen lépések vezettek a ma használatos fűnyírók kialakulásához, akkor szánj pár percet erre a kis olvasmányra. (De ha kihagynád a történelem órát, mert csak egy új alkatrészre van szükséged a fűnyíróba vagy a fűkaszába, az se gond, csak kattints ide, és máris a webáruházhoz vezetünk!)
Az első fűnyírók
Egészen a 18. századig sarlóval vagy kaszával vágták a füvet (esetleg a kecskékre és a tehenekre bízták, hogy legeljék le). A kézi szerszámokkal végzett fűnyírás azonban nem tartozott az egyszerű munkák közé, ráadásul gyakorlottnak is kellett lenni ahhoz, hogy a végeredmény valóban egy szépen ápolt gyep legyen.
Nem is volt jellemző az esztétikus pázsit egészen az 1700-as évekig. Ekkor lettek divatosak az ápolt kertek: először Franciaországban, majd a világ többi országában is. A fű ápolása azonban továbbra is nagyon időigényes volt.
Egészen a 18. századig sarlóval vagy kaszával vágták a füvet.
Nem véletlen tehát hogy megjelent az igény egy olyan szerkezetre, amellyel gyorsabban lehetséges a fű nyírása. A konkrét ötlet egy Thomas Plucknett nevű brit mérnök fejéből pattant ki, aki 1805-ben szabadalmaztatta is az első fűnyíró (és gabonavágó) gépet. Egyes források szerint az I. században a gallok már alkalmaztak hasonló eszközt, de a fűnyírók ősének mégis Plucknett körkéses találmányát tekinthetjük.
A mai fűnyírók közvetlen elődje mégsem ez, hanem egy másik brit mérnök, Edwin Beard Budding találmánya 1830-ból, aki továbbgondolta Plucknett ötletét. Az ő eszköze egy textilgyárból ellesett technológián, egy egyenletes vágásra használható vágószerszámon alapult: egy hengeren elhelyezett pengesor végezte el a feladatot. Budding társa John Ferrabee volt, aki gyártulajdonosként biztosítani tudta, hogy nagyobb számban gyártsanak fűnyírókat. Számos múzeumban ma is találkozni lehet a Budding-típusú fűnyírógépekkel, amelyek nagyon is hasonlítanak a ma is használatos fűnyírókra.
A Ransomes nevű cég 1832-ben Budding és Ferrabee tervei alapján megkezdte a fűnyírógépek sorozatgyártását. A vállalatnak annyira nagy sikert hozott ez, hogy a mai napig a legnagyobb cég, amely gyepápoló eszközöket, szerszámokat, berendezéseket gyárt.
Egyre könnyebbé válik a fűnyírás
A 19. század közepére Budding szabadalmai lejártak, így más vállalatok is elkezdték saját tervezésű gépeik gyártását.
A Thomas Green & Son cég piacra dobta az úgynevezett csendes vágót (Silens Messor), amelyben már lánc segítette az erőátvitelt. Ez az eszköz jóval könnyebb és csendesebb volt korábbi, fogaskerekes társainál.
A 20. századig számos mérnök és vállalat (Alexander Shanks: Caledonia termékcsalád; Ransomes: Automaton) mutatta be saját fejlesztésű fűnyíróját. Fogaskerekes, valamint láncos meghajtással működő, változatos méretű darabok közül lehetett ekkoriban válogatni.
Az Egyesült Államokban az első szabadalom Amariah Hills tekercses fűnyírójához kötődik (1868), de meg kell említeni John Albert Burr forgólapátos fűnyíróját is, amelyik szintén nagy sikernek örvendett egy időben.
Igazi áttörést végül Elwood McGuire ért el: 1870-ben bemutatott, oldalkerekes találmánya jelentette ugyanis a következő lépcsőt a fűnyírók folyamatos újításában. Korszakalkotó újítást az általa a gép két oldalán elhelyezett öntöttvas kerekek jelentették, amelyeknek köszönhetően még könnyebbé vált a fűnyírás.
A motoros fűnyírók megjelenése
Az 1890-es években jelentek meg a motoros fűnyírók. Egy ideig a gőzzel működő kivitelezések voltak a népszerűek, de a századfordulóra a benzinmotoros fűnyírók terjedtek el jobban. A Ransomes 1902-ben bemutatott benzinmotoros fűnyírója az első világháborúig piacvezető volt, de a Greens által gyártott gépek is népszerűek voltak. Az Egyesült Államokban pedig Edwin George benzinmotoros fűnyírója terjedt el.
Magyarországon a 19. század végén kezdődött meg a kézi, majd a motoros kaszálógépek szabadalmaztatása, gyártása, valamint forgalmazása. (Egészen a 20. század közepéig a kaszálógép kifejezés volt használatos az összes eszközre.)
A második világháború után a műanyag alkatrészek, és a nagy teljesítményű elektromos, valamint benzinmotorok elterjedésével egyre olcsóbban lehetett fűnyíró gépeket előállítani.
Az első világháborút követően a fűnyíró gépek gyártása virágkorát élte. A technológia fejlődése és az egyre több, kis kerttel rendelkező ház egyszerre teremtett új igényeket és új lehetőségeket.
Az Atco névre keresztelt vállalat 1921-ben bevezetett Standard nevű gépe volt az első tömegesen gyártott motoros fűnyíró. Egy másik gyártó, a Qualcast oldalkerekes és hengeres fűnyírói pedig kicsivel később az egészen kisméretű kertet gondozó emberek kedvencei lettek.
A második világháború után tovább fejlődött a fűnyíró technológia. A műanyag alkatrészeknek, és a nagy teljesítményű elektromos, valamint benzinmotoroknak köszönhetően egyre olcsóbban lehetett fűnyíró gépeket előállítani és forgalmazni. Megjelent a légpárnás fűnyíró, majd a fűnyírók fokozatosan elérték mai alakjukat.
Ha tetszett a cikk, lájkold Facebook oldalunkat, ahol rendszeresen megosztunk hasznos tartalmakat! Látogass el rendszeresen blogoldalunkra, ahol számos karbantartási tippet találsz, és ha kertigép alkatrészre van szükséged, jusson eszedbe az AgroOroszi webáruháza! Nálunk mindent megtalálsz, amire szükséged lehet!